"Edzz őszintén és a gonosz gondolatok és cselekedetek maguktól fognak eltűnni. Az aikido mindennapos gyakorlása lehetővé teszi, hogy belső istenséged egyre fényesebben ragyogjon.
Ne foglalkozz mások jó és rossz tulajdonságaival.
Ne legyél számító és ne cselekedj természetellenesen. Hagyd, hogy szíved vágyakozzon az Aikido után, és ne kritizálj más tanítókat vagy tradíciókat.
Az Aikido mindent felölel és mindent megtisztít." |
Morihei Ueshiba
A micsi, más szóval az út misztikus, meghatározhatatlan, mégis hatásos és az ünnepélyesség, a vallásos áhítat által övezett irgalom. A micsi valószínűleg az egész japán szókincs leggazdagabb etikai és vallási szakkifejezése. Eredetileg és a mindennapi nyelvben is, ösvényt vagy utat jelöl, a vallásban és az etikában pedig utat, tanítást, elméletet, de gyakran elvnek is fordítják. (Kínai megfelelője a tao.) Jelenlétében az ember olyan levegőt lélegzik be, amely megnemesít. A micsi embere - jellemes, igaz ember, akinek elvei vannak és meggyőződése, s engedelmeskedik emberi természetének. A micsi az égtől kapott alkotórész, égi eszmény, amelynek az emberek között kell megvalósulnia; egyben stílus és életmód, amely eszményként adatott, s amit életünkben meg kell valósítanunk. Az erkölcsösség a micsi, vagyis az élet összhangja az eszménnyel, és úgy gondoljuk, hogy maga az értelem alkotja a micsi lényegét. De bármilyen legyen is a mód, ahogyan a micsi terminus értelmezzük és felhasználjuk, a micsi azt a legmélyebb és legőszintébb meggyőződést fejezi ki, hogy az embert megrendítő és fenséges kapcsolat fűzi a Nagy Mindenség mélységéhez és magasságához.
|
Harada Taszuku, sintoista teológiaprofesszor
|
